Konkoly Barbi naplója III.- Az erő visszavág :D 2008. március 19. szerda

A nap számokban: 10/7 pont

Hát rengeteg minden történt az őslelet bejegyzéseim óta. Gimibe mentem utána- magam mögött hagyva a nagybetűs Múltat- megjegyzem, hála az égnek, ideje újraindítani a dolgokat. Égjünk új helyen!

Az osztály? Egy közösség, aminek együtt kell működnie a túlélésért- akárcsak a katonai táborokban. Csak itt a természeti halálos akadályok a tanáraink- akik mindent megtesznek a kifüstölésünkért. Mellesleg nem egészen százas mindegyik. De hát hol igen? Na, a mi osztályunk még nem jött rá, hogy annak érdekében, hogy túléljük ezt a 6 évet, össze kéne hangolni a dolgokat és nem parasztként viselkedni egymással. Nem vagyunk parasztoook, csak messze lakunk a várostól. Najó, ez teliben Budapest közepén érdekes kijelentés. Nincs jobb mentség. Ja és az egész osztály klikkekből áll:

-menő fiúk (tudjátok, aminek a felével az ember el tudja képzelni a jövőjét, a másik fele meg szimplán jófej)

-stréber fiúk (akik rondák és kockák, és sírva akarok fakadni valahányszor eszembe jutnak)

-a csajok, akik nem viszik semmire és döglenek ezerrel (akiknek nem sok örömük van az életben)

-és a többi csaj (akik pasiznak, hülyülnek és ölik egymást, csak hogy a kedvenceket említsem) Én az utóbbiba tartozom. Azt hiszem.

Tök átlagos életem van, de egy kicsit elfojtom a gondolataim, ami nem egy főnyeremény. Úgy értem mindenki szerint szókimondó vagyok, ami igaz, de nem akarok sokat nyávogni, mert hiába no, nem vagyok macska. Folyton faggatom anyámat, hogy tuti normális vagyok-e, és nem titkolják évek óra, hogy dilis vagyok, de megerősíti mindig, hogy agyilag nincs velem probléma, csak ő kap tőlem lilahajat. Meg a testvéreimtől. (Ez is egy átlagos dolog). Mostanában nincs valami jó idő. Reggel békésen aludtam és naaaagyon jót álmodtam (hmm hmm… eeegy kedves hímnemű egyed szerepelt benne és egy tök zavarban lévő én, aki amikor meglátta, telibe spricceltem mindent az épp lenyelni készülő forrócsokimtól, de tök romantikus és megható volt- kérdem én, ezekután ki az a hülye, aki fel akar kelni), na mindegy, szóval épp itt tartottam agyilag, amikor bekapcsolt a mobilom a Bad Day c. számmal (régebben nagyon pörgösen kezdődő rock számokkal ébredtem, mert azt hallottam, hogy úgy pörögve indul a reggel- így is volt, a takarómat fogva kipörögve estem le az ágyamról a mobilom készítőjének felmenőit emlegetve), és erre aztán kiment az álom a szememből és rájöttem, hogy ez sajna a cudar valóság és éppen 6.40 van, én meg rohadtul nem akarok felkelni. De mit van mit tenni. Kisomfordáltam a konyhába, benyomtam egy kis kaját és piát, aztán visszarohantam a szobába, mint akit a tanárok üldöznek, és bedőltem az ágyamba. De kábé 40 perc múlva teljes harci felszereltséggel, úgy értem, táskákkal felszerelkezve készen álltam. 40 perc amíg elkészülök, de ebbe beletartozik, hogy összeszedjem a hajamat, ugyanis reggelente mint a malomkerék, úgy áll a hajam. Szóval az a perc is elérkezett, amikor suliba kerültem. Volt minden gagyi órám- persze, hogy rohadt unalmsak, még a tesi volt a legokésabb… aztán a haverokkal szórakoztunk (szóval még az egy lényeges pont, hgy az udvaron és ott volt az az illető akiről még az álmom szólt- hosszú szappanoperás sztori, el se mesélem, mert nem egy kellemes dolog- még mindig tetszik- és úgy azért jobb érzés volt előtte hülyülni a srácokkal is)… délután Liza barátnőmmel labdáztunk (nyugi, nem mint az ovisok, de mi labdával szoktunk pletykálni. Az a sztori, hogy mindig úgy tudjuk kipletykálni a földkerekséget, ha közbe labdáunk. Akárhogy. Kosár, röpi, csak sima pattintás, mindenféle dobás, csak labdázás legyen). És utána olvasta, meg bevágtam magam a gép elé. A gépezés nálam MSNezésból áll. Tulajdonképpen nálam ez számít döglésnek, mert hihetetlen mennyiségű időt tudok ezzel eltökölni. Megjegyzem full feleslegesen, mert az emberekkel, akikkel dumálok, káb 4 órája hülyültem együtt, de kell a kikapcs. A tervem az estére, hogy megnézek egy filmet (Heath Ledgerrel a 10 dolog, amit utálok benned) és olvasok. Nem vagyok tipikus könyvmoly, de ez is a döglés egyik formája. Meg kell jegyeznem minden kedves olvasónak, rohadt nehéz lesz úgy írni, hogy ha ismerős olvassa az ne jöjjön rá h mi a szitu és ne röhögje szét az agyát azon, hogy mekkora seggfejségeket csinálok… najó, van aki tudja, hogy mivan, de az más. Na holnaptól már elkezdenek megjelenni az emberi szereplők is, akik szép kis mindennapjaimat még szebbé… najó TÖK GÁZZÁ ÉS BONYOLULTTÁ (xD) teszik… Csak egy kis emlékeztető¨a mai egyetlen ember Liza volt, aki megjelent (naná, hogy nem ez az igazi neve, kamu), ő egy barátnőm, akivel imádjuk megölni és lealázni egymást, de azért hepihaver foreverrr.

Napusszancs : Barbi