Frics gyermekkora II.

*Hűvös áprilisi reggel volt. A hideg ködben csak sötét csuklyás alakok bukkantak fel. Erős szél fújt. A kora reggeli órákban egy rejtélyes idegen tűnt fel, de csak pár percig maradt, utána rögtön el is illant. Argus Frics felébredt kényelmes kék-fekete színű ágyában. Elővette a Menő Mugli Macsók tiniújságát, melyben hasznos öltözködési tanácsok voltak. Argus kissé hiú volt, s emiatt mindig felhajtotta a legmenőbb divatot. Frics napjai mióta kicsapták, eseménytelenül teltek. Egy kis séta, egy kis vásárlás, egy kis titkos varázslás anyja pálcájával. Néhanapján barátaival is találkozott, ekkor általában kviddicseztek. Ezen a napon éppen nem tervezett semmit. A hallon át bement a konyhába, ahol sem az anyja, sem reggeli nem várta. Apja természetesen nem lehetett sehol, hiszen már régen meghalt. Azt beszélték, hogy belépett egy sötét varázsló, Blackrose csapatába, akinek azért volt ez a neve, mert valahányszor gyilkoltak, egy fekete rózsát helyeztek oda. Mindenki irtózott tőlük. Tehát, apja belépett, de próbaként egy igen kínos feladatot kapott: meg kellett ölnie egy embert, aki a sötét varázslók ellen harcolt. Megtette. De utána állítólag rögtön öngyilkos lett tette miatt. Frics még csak két éves volt. Így egyedül anyja maradt neki, s egy távoli nagynénje, Rubin néni. Rubin nénihez fordultak mindig tanácsért, ugyanis nagyon okos volt, s mindig megnevettette az embert. Soha nem vesztette el a fejét. De akkor földbe gyökerezett a lába, hiszen a ház teljesen kihaltnak tűnt. Anyja sehol. Pedig bejárta az egész házat. Mi történhetett? De mivel Frics nem volt az a nyavalygós fajta, előszedte a megmaradt Vámpírburgerét a hűtőből, s egy kis töklevet, majd elégedetten enni kezdett. Közben olvasott egy kicsit az egyik könyvéből, s maximumra állította a rádiót, amely a legújabb számát játszotta éppen a TEWE együttesnek. Fricsnek persze nem volt új: amint megjelent, ő rögtön beszerezte, s most már együtt énekelt a rádióval. Ez a szöveg könnyebben ment a fejébe, mint a tananyag. Miután evett, a nappaliba ment, s leült a hatalmas, bőrbevonatos kanapéra.

- Aúúú! Mi ez?- kiáltotta rögtön, mert valami szúrós volt az ülepe alatt.

Felállt, s legnagyobb döbbenetére egy fekete rózsa volt az…

Hosszú percek, szűnni nem akaróan hosszú, néma percek következtek ekkor. Az ég elsötétült, s viharfelhők gyülekeztek. A villám lecsapott a házra. Frics eltakarta a szemét, s remélte, hogy álomba csöppent. Mikor kinyitotta a szemét, sötét volt a házban. Hirtelen a sötétségből egy aszott arcú, taláros alak bukkant elő. A szemében ravasz fény csillogott, bőre, mintha papírvékony lenne, megfeszült testén, s csontjai kiurottak alóla. De Argus mégsem tudott megijedni az alaktól, aki azonban szemlátomást közeledett felé.

- Apa?- kérdezte bizonytalanul az alaktól Frics.

- Igen, fiam, én vagyok, más néven maga… Blackrose.

- Apa? Te? Hogy? Nem haltál meg?- kérdezte ismét teljes zavarában Argus.

- Fiam, gondolj az én helyembe! Az emberek téves mendemondákat mesélnek rólam. Hogy én gyilkolok? S fekete rózsát teszek oda? S öngyilkos lettem? Ebből egy szó sem igaz. Illetve majdnem. Valóban fekete rózsát teszek oda, amikor a gonosz lelkeket Azkaban sötét cellái közé juttatom. Ez a végzet várta az úgy nevezett anyádat is. Megölte a saját testvérét, hogy övé legyél te.

- Apa, ebből semmit nem értek! Hiszen anya most tűnt el, és nem tudok neked hinni!- suttogta megtörten a fia.

- Te Rosalie és az én fiam vagy! Rosalie Martha Jane-nek, vagyis annak az embernek, akit anyádnak hiszel, az ikertestvére volt. Martha mindig is a gonosz erők mellett szövetkezett, s mindenképp a csald fiú utódját akarta, hogy összeszervezze a világ legnagyobb fekete mágiás csoportját. S amit tett, megbocsáthatatlan: megölte a saját testvérét a születésed után. Nem véletlen, hogy nem láttál anyádékról kiskori képet, elvégre rögtön kitudódott volna, hogy ikrek voltak. Martha mindenre gondolt. Téged jól tartott, s lassanként a gonosz mellé akart állítani. Mesterien értett a viszály, fájdalom okozásához. De meg kellett téged mentenem. Martha már Azkabanban marad élete végéig.

- Hiszek neked, de vajon hihetek-e?- szólalt meg kiszáradt torokkal Frics.

- Hozz egy vajsört, hogy beszélgethessünk!- nevetett fel apja, vagyis Peter Frics.

 Argus megindult a pulthoz. Felemelte a tálcát, hogy azon vigye be, amikor azt látta, hogy apja felemeli rászegezett pálcáját. Már kimondta volna az átkot, magát a halálos átkot, amikor Frics elkiáltotta magát elkapva anyja pálcáját:

- Silencio!- harsogta a némító átkot, de rájött, hogy ez még nem elég, apja próbálkozhat a kimondatlan átkokkal is. Így:

- Invito pálca!- kiáltotta Argus, s kettétörte apja pálcáját.

Már biztonságban volt, apja azonban elgyengülve feküdt a földön. A halálán volt. Frics feloldotta a némaság átkot anyja pálcájával.

- Megtettem a Megszeghetetlen Esküt Blackrose-nak, hogy minden parancsát teljesítem. Azt akarta, hogy öljelek meg. Nem én vagyok Blackrose… hanem az édesanyád, aki Martha Jane személyesen. Sose volt ikertestvére, de valóban elkapták, s Azkabanban megkapta a Dementor csókját. De meg kellett volna, hogy öljelek, mert így meghalok. Ég veled, fiam!

- Soha nem voltál az apám!- válaszolta forró könnyek között Frics, de rájött, apja soha nem ölte volna meg. Arra várt, hogy Argus harcképtelenné tegye, s hogy rájöjjön az igazságra.

Azóta lett olyan savanyú, s azóta nem törődött a világgal. A szívébe mardosó keserűség költözött, mosoly nem bujkált többé a száján. Élete során azonban lesznek még kalandjai, de ez már egy másik történet…

Írta: Konkoly Barbi