- Barbiiii! Konkoly Barbara, ha azonnal nem kelsz fel, nem mehetsz el a Roxfortba!- ilyen szavakkal keltegetett reggel fél tízkor anya.

Te jó ég! Roxfort! Erre a szóra kipattant a szemem. Rekordidő alatt reggeliztem, felöltöztem, fésülködtem, és fogat mostam. A cuccaim már össze voltak pakolva, és a tesóimtól is már előző este elbúcsúztam, persze telefonon, mert mi Angliában voltunk, ők meg Magyarországon. Illetve Csillától már nagyon régen elbúcsúztam: kiderült, hogy ő nem is bentlakásos suliba jár, hanem ő is a Roxfortba! Ő már ott volt szeptember elseje óta. A levelem szerint 11 órakor indul mindig a Roxfort Expressz. Így fél tizenegykor már ott voltunk. Anya megmutatta, hogyan juthatok be a vonathoz. Ettől tátva maradt a szám: a kilences, és a tizes vágány közti falon kell átrohanni. A muglik, vagyis a varázslástalan emberek ezt nem tudják. Ez volt az első próbám, hogy valóban boszorkány vagyok-e. Igen, átmentem én is a falon! Nagyon ijesztő volt! Egy piros vonat sípolt ott. Hát, igen, irány a Roxfort! Nagyon kevesen voltak, mivel most már csak a lekésettek mentek. Két fiú, egy lány. Búcsút vettem anyutól, és felszálltam a vonatra. Az üres fülkék közt bolyongtam, de nem akartam egyedül ülni, így megkerestem a fülkét, ahol a lány és a fiúk ültek. Bemutatkoztunk egymásnak. Az egyik fiút David Snake-nek, a másikat Alain Bernhard Championnak hívták. A lány neve Chloe Rosaleen Penny volt. Őket is valószínűleg másodikba fogják majd rakni, mint engem, ugyanis én 12, a fiúk 13, Rosaleen meg 13 és fél éves volt. Jól kijöttünk egymással. Bernhard beszélt a legtöbbet:

- Én tutira a Hugrabugba kerülök. Minden rokonom varázsló és Hugrabugos volt. Anyám mondta is, hogy…- és vége hossza nem volt.

- És te, Chloe?- szakítottam félbe Bernhard monológját.

- Én nem tudok mit mesélni. Félvér vagyok. Anya mugli, apa varázsló. Íroszágban, Dublinban születtem.

- Az jó, én Magyarországon .- mondtam.

Erre persze mindenki csodálkozott: magyar létemre jól dumálok angolul. Gyorsan tisztáztam, hogy miért. Majd elmondtam, hogy anya hollóhátas volt. Apát nem tudom. David azt mondta, ő tősgyökeres angol, londoni, és vegyesen vannak a családjában hóllóhátasok, hugrabugosok, és griffendélesek. De az unokatestvére mugli. A vonat nagyon hosszan ment. A büfés boszorkány is megjelent néha érdekes nyalánkságokkal. Olyan délután négy óra felé felvettük a talárjainkat. Két óra múlva a kalauz szólt, hogy hamarosan ott vagyunk. Mikor megérkeztünk, csak egy tó volt ott. Nem is a kastély! Hamar rájöttünk: a tavon áthajózva, egy kanyar után látjuk meg a Roxfortot. Egy Rubeus Hagrid nevű óriási méretű vadőr vitt minket a csónakkal. Illetve, mi négyen, gyerekek egyben, és ő egy másikban. Egy kanyar… és megláttuk a csodálatos Roxfortot. Hatalmas volt! Egy felsős várt a kapuban, elmondása szerint a neve Jennifer Clarkson volt. Azt mondta, hogy a többiek már a klubhelységükben vannak. Minket először beválaszt a házakba a Teszlek Süveg. A nagyterembe mentünk. Tényleg ott volt egy sapka, ami beszélt. Mikor elsőként engem szólítottak, a fejemre tették, s nagy rémületemre az susogott a fülembe.

- Ah, te nem mindennapi vagy, tudom, hogy hova kell menned! MARDEKÁR!- harsogta.

Rosaleent és Bernhardot a Hugrabugba küldte, David azonban a Hollóhátba került. Megvacsoráztunk utoljára egy asztalnál, mert ezentúl külön ülünk, a házaink asztalánál. Ezután a klubhelységeinkbe, illetve a hálókörleteinkbe mentünk. A Mardekár jelszava aranyoszöld. Bementem, és egy csapat diákkal találkoztam.

- Sziasztok! Konkoly Barbara Enikő vagyok, ezentúl a suli és ház-társatok.

Sok gyerek kedvesen üdvözölt, ám voltak, akik csak fintorogtak rám. Az évfolyamomban Mardekárosok voltak többek között Johanna Becky Jones, Thomas Corn, Nancy-Holly Angel, Lilah Tina White, Sebastian White, aki Lilah ikertestvére volt, Anthony Lancelot Yard, Henry McDonald, Sarah Leona Kings és Lucy Emily Smith. Az elsősök közt Narcissa Black, Perselus Piton, ők ketten rögtön valamiért szimpatikusak voltak. Rajtuk kívül Bellatrix Black, meg még páran. A felsősök neveire nem nagyon emlékszem, csak néhányra: Flora Lily Day, Betty Holmes, Katy Ann Blake, Doris Emma McAdam, akinek térdig érő, göndör szőke haja volt, Terry Bread, John Michael Thesiger, Adrian Weinberger, aki egy félig német fiú volt, Lucius Malfoy, meg még sokan. Sokuk nagyon kedves volt velem, tényleg, az évfolyamomban is voltak nagyon rendesek itt, mint például Nancy, Lilah, Lucy, és Sebastian. Sarah valahogy nem volt szimpi. Anthony nagy mókamesternek, Henry meg nagy könyvmolynak tűnt. Thomas úgy nézett ki, mint egy kis bagoly: vastag szemüvege, barna, göndör haja, és barna szeme volt. Tényleg jó fejnek látszottak! Narcissával, az egyik elsőssel, de nem számít, hányadikos, mert egy hónappal vagyok csak idősebb, szóval vele beszéltünk nagyon jókat! Bellatrix csak forgatta a szemét, és próbálta elvinni Narcissát, hogy ne barátkozzon velem, de ez nem sikerült neki. Megtudtam, hogy ők ősidők óta aranyvérűek, s ezt a családjukban nagyon fontosnak tartják, ő nem annyira, csak Bellatrix előtt, akit ő Bellának hív, előtte mondja azt, hogy fontos. Van néhány griffendéles, például Lily Evans, akit a származása miatt gúnyol folyton Bella, mert Lily mugli családból való. Szegény Lilyt már megsajnáltam! Milyen gonosz ez a Bellatrix Black! Narcissa azt is mesélte, hogy az unokatestvérük, Sirius Black is ide, a Roxfortba jár, ő is elsős, griffendéles. Nagyon helyes fiú szerinte. Készítettem magamnak egy táblázatot, hogy sok mardekárosnak

 tudjam a nevét, íme: MARDEKÁR

elsőéves Narcissa Black Perselus Piton Bellatrix Black meg még néhányan

másodéves Johanna Becky Jones Thomas Corn Nancy-Holly Angel Lilah Tina White  Sebastian White Anthony Lancelot Yard Henry McDonald Sarah Leona Kings Lucy Emily Smith

egyéb éves Flora Lily Day           Betty Holmes           Katy Ann Blake           Doris Emma McAdam           Terry Bread           John Michael Thesiger           Adrian Weinberger           Valamilyen Flint            Lucius Malfoy            és még sokan

Ma már nem történt érdekes, ha azt nem vesszük, hogy Perselus elmagyarázta irtó érdekesen a bájitaltant nekem. De aztán nagyon álmosak lettünk. Nancyvel felmentünk a hálókörletbe, a többi csaj vegyesen aludt, vagy tanult. Nancyvel még azért dumáltunk, meg Johannával is, de aztán mi is elaludtunk…