Frics "gyermekkora" III.

                           Vissza a Roxfortba

                          előző történeteim után 30 évvel

Részlet Frics naplójából: "Dumbledore mindig nagy ember volt, nem véletlenül a világ legnagyobb mágusa. Adott még egy esélyt. Visszatérhetek az otthonomba, az otthonomba, melyet Roxfortnak hívnak. Utálni fogom, érzem, hogy gyűlölni fogom, az ott tanulókat, akiknek megadatott, hogy ott legyenek mindig is, amíg kijárják az iskolát, csak nekem nem lehetett. De mégis az otthonom lesz, és én ott lehetek. Gondnoki állást kaptam, természetes, hogy elfogadtam. Heti húsz galleon! Gazdagság! De nem ez a lényeg. Otthon leszek, újra otthon…"

Augusztus 31-én egy rongyos bőrönddel Argus Frics utazott a vonaton. Ez a Roxfort különjárata volt. Össze sem lehetett hasonlítani a hajdani vonzó arcú Fricset a mostani, elhanyagolt külsejű, ijesztő, aszott arcú, hosszú, csimbókos hajú férfival, aki szótlanul ült egymagában. Egyszerű, szakadt, köpeny volt rajta, s rojtos, foltos nadrág. Kezein karomszerű körmök, melyek ápolatlanok, sárgák voltak. A szemében sem csillogott már a régi fény. Hideg, szürke szemek voltak. Argus Fricset legyőzte az idő. Az idő fájdalmas évei. De ő könnyen felejtett, s senki nem tudta, hogy lett belőle ilyen. Az égbolt már fekete volt. Lassan megérkezett a vonat, s Frics kikászálódott belőle. A hajóval, közömbös arccal hajózott, természetesen egyedül. Ám hiába titkolta, szíve egyre hevesebben vert, mikor meglátta a Roxfortot. A kapunál állt. Újra. A fejében kergetni kezdték egymást az emlékek. Fájdalmas, de mégis boldogító emlékek. Ha Frics tudta volna a patrónus-bűbájt, biztos ezen emlékek közül választott volna. Mi minden történt azóta, mióta innen eljött. És most újra, újra itt van. És nem megy el innen soha többet. Itt fog meghalni. Keze már a kilincsen volt. A szíve nagyot dobbant. S lenyomta a kilincset. Ugyanaz a nagyterem. Az évek nem változtatták, nem úgy, mint őt magát. Frics egy pillanatra elszégyellte magát. De ekkor egy hang szólalt meg, lágyan, halkan, barátságosan:

- Nagyon örülök, hogy eljött, Argus. Remélem, hogy kellemesen utazott!- szólt Dumbledore. A haja már javarészt ősz volt, de kék szemében ugyanolyan élet csillogott hold alakú szemüvege mögött.

- Köszönöm, meglehetősen- mondta szárazon a megszólított Frics.

- Külön szobája lesz, ahol alhat, mondhatni, iroda, remélem, érti a feladatkörét, úgy emlékszem, világosan tisztáztuk a szerződés aláírásakor.

- Teljesen világos, uram. Takarítok, szerelek, nemde?- vonta fel a szemöldökét hidegen Frics.

- Valóban. Kérem, tekintse meg a szobáját! Második emelet, a Bűbájtan terem utáni folyosón. Ha valami nem felel meg igényeinek, kérem, jelezze nekem!- kiáltotta derűsen Dumbledore.

- Máris megyek. Viszlát, igazgató úr a holnapi megnyitóig.

- Mielőbb, Argus!- hangzott a szeretetteljes válasz.

Frics megindult mogorván, s azon töprengett, hogy lehet Albus Dumbledore mindenkivel ilyen kedves. Hiszen ő nem volt vele az. De nem érdekelte a dolog annyira, inkább bement a szobájába. Nagyon szép volt, de Argus nem szívesen vallotta be magának. Egy faágy volt benne, nagyon szép íróasztal, mögötte párnás székkel. Több fiókos szekrény is volt benne, s egy a ruháinak. A világítás praktikus volt, kis gyertyák a falon. Mindenre gondoltak. Az asztalán kis csokor penna, sok pergamennel. Még egy kis mellékhelyiség is volt elkerítve. Fürdeni persze majd a személyzeti fürdőben kell. Enni a konyhában fog. Leült ágya szélére, s gondolataiba merült. Ő, kis taknyos fiúként boldogan ül, a Teszlek Süveg alatt. Majd először sikerül neki a sóbálvány-átok. Fogas frizbizik a fiúkkal. A tóparton próbálják kifogni az óriás-polipot. Micsoda élmény volt! Hogy ordítottak velük otthon, mikor megkapták a szülők a levelet! Még néhány dolog eszébe jutott, de elnyomta az álom. Másnap kialvatlanul kelt. Megreggelizett, s unottan készülődött a Roxfortosok fogadására. Ma fog mindenki megérkezni. Frics máris utált minden Roxfortos gyereket. A nap eseménytelen volt. Este kitárult az ajtó, s először másodévesek és annál fölöttébb járók foglaltak helyet az asztaloknál. A Teszlek Süveget is előhozták. Az elsőévesek már sorakoztak. Névsorolvasás, beosztás. Frics már ezeket unta, az ő idején ugyanígy ment. Este rengeteg gyereket szidott le, kis apróságokért, de semmi érdekes. De magában tudta: a Roxfortban még sok érdekes kalandban lesz része…

 Írta: Konkoly Barbi