Viktor Krum nyara a Trimágus Kupa után

A szék puha volt, s tengerkék színe volt. A lemenő nap már vörösre festette az eget, s a határtalan vízen magányosan siklott a hatalmas hajó. Viktor Krum álmatagon gondolt vissza az élménydús múltra, de főleg Hermionéra. Nem tudta eldönteni, hogy a lány vajon fog-e neki írni, hogy jön-e majd hozzá Bulgáriába nyaralni a nyáron. Vranino egy csodálatos város, egészen közel a parthoz, itt lakott Krum. Hermione is élvezné a gyönyörű napsütést, a vizek varázsát. Karkarov nélkül sokkal vidámabban telt az út. Nagyon hosszan hajókáztak, hiszen Nagy Britanniából az út nem néhány órás mulatság. Először napokon áthajóztak az Atlanti-óceánon. Franciaországig felettük repültek a Beaxbatonosok. Ott egy kis kikötővárosban le is horgonyoztak, s kipihenték az addigi fáradalmakat. Majd sok-sok idő múltán elérték a Gibraltári-szorost, amelyen át elérték a Földközi tengert, melynek elérése egyben azt jelentette, hogy feleúton voltak. Most éppen Málta környékén hajózhattak, s a naplementében gyönyörködtek. Az idő kellemesen szeles, de még mindig nagyon meleg volt, hiszen július elejét írtunk. Krum a kis nosztalgiázás után elindult a hajó éttermébe, ahol tengeri ínyencségek, s mindenféle húsok voltak. Evett egy rákkrémlevest, majd utána sült hallal és zöldséggel lakott jól. A hajóban ötös kabinok voltak, de neki Karkarov külön, hatalmas szobát tartatott fenn az utazásokra, hiszen köztudott, hogy ő volt a sztártanítvány, s egyben a világ legjobb kviddicsezője. A szobájában kis, kerek ablakok néztek a vízre, egy fából készült ágy, s egy nagy láda volt szekrény gyanánt. Szék és asztal is volt, az asztalon penna és pergamen. Most is ezt nézegette, s elővett egy üveg vörös tintát, meg egy viharvert, szürkére kopott noteszt, V. Krum felirattal. Ebbe írt mindent, ami vele történt. Keze elidőzött a tintásüveg tetején, de ezután sietősen kinyitotta. Belemártotta pennáját, s fiúnak egészen szépírással írni kezdett. De mindig csak egy név volt, szívvel körülölelve: Hermioni, ugyanis Krum még mindig így szólította Hermionét, bár már megtanulta kimondani a nevét, a kedves becenév megmaradt. Bánatosan becsapta a kis könyvet, s levetette bíborvörös palástját, mely iskolai egyenruhájához tartozott, s finom szőrmével volt bevonva, ugyanis az iskola egy hideg hegy tetején volt, ahol még nyáron sem volt meleg. Volt, hogy augusztus közepén nagy hótakaró lepte a környéket. A palástot gondosan a székre akasztotta, s leült az ágyára. Nem akart Hermionére gondolni, mert látta, hogy mindig azzal a másik kviddicsező Harry Potterrel volt, meg azzal a vörösfejűvel, aki autogramot kért tőle.  És neki is vannak rajongói, akik mit szólnának, ha a lapok őt, meg Hermionét tennék közszemlére? Elmosolyodott, ahogy egy halvány képet látott: Hermione mosolyogva mellé lép, s ő rögtön átöleli… hát igen, álmodozz csak, Viktor, mondta egy hang a fejében. Minden csaj hülye, nem emlékszel, ezt mondtad a haverjaidnak! És így is lesz, nem érdekel téged holmi angol mugliszármazású lány! Ekkor egy bagoly kopogtatott az ablakán, egy nagyon szép hóbagoly. Viktor Krumnak- állt a címzésen.

Egy ismeretlen, de gyönyörű írás volt:

                                      Kedves Viktor!

Még a Trimágus Tusa alatt meghívtál hozzátok Bulgáriába nyaralni. Ha ezt tényleg komolyan gondoltad, s a meghívást még nem vontad vissza, örömmel mennék amikor Neked az jó. Foglaltam a varázsló szolgálattal egy szállodai lakosztályt, ahol a családommal laknék. Remélem, Bulgáriában sok érdekes dolgot lehet tanulni, mert a háromtekercses házi dolgozatom csak ettől lesz kilenctekercses. Nagyon kérlek, válaszolj, még, ha a válaszod nem legyen is! Én akkor is nagyon örültem, hogy megismerhettelek Téged, s mindig boldogan gondolok vissza Rád. Üdvözöl: Hermione Granger, Roxfort

Mikor a végére ért, Viktor keze remegett, a feje meg eszméletlenül fájt. Hermione! Gondolt rá! Boldogan lefeküdt az ágyára, s rögtön elnyomta az álom.

                                               ***

A felkelő nap sugara vidáman sütött be Hermione ablakán. A szép, almazöld szobában színes bútorok kaptak helyet. Hermione ágya fölött hatalmas könyvespolcok voltak, s mi több, az egész szobát elborították a könyvek, tekercsek, lapok, írások. De persze, pedáns rendben. Hermione kinyitotta barna szemét, s felült az ágyában. Kíváncsian az ablakához ugrott, hogy vajon jött-e válaszlevél Viktortól. Csalódottan látta, hogy még mindig nem írt. Miért? Keserűen ment a konyhába reggelizni. Valahogy a finom pirítós se tudta jókedvre deríteni. Még rosszabb volt, mikor anyja, Alison megkérdezte, hogy válaszolt-e már "új barátja, Krum", a levelére. S amikor meghallotta, hogy nem, így szólt:

- Ne bánd, kicsim, ezek a kamaszok olyan kiszámíthatatlanok! Lesz jobb is!

Éppen végigmondta a mondatot, hirtelen a házi baglyuk kopogtatott az ajtón. Viktor válasza, mely szerint két hét múlva boldogan várja őket. Hermione izgatottan sikkantott egyet, s elszaladt a szobájába. Két hét múlva a Granger ház ajtaján kilépett egy magas, barna hajú férfi, két hatalmas bőrönddel és egy hátizsákkal. Ő volt Mr. Granger. Utána Mrs. Granger egy kistáskával és két nagy, fonott szatyorral. A sort Hermione és Csámpás zárta egy virágos, sötétkék bőrönd, egy macskakosár és egy óriás méretű táska kíséretében. Hagyományos "mugliúton" mentek taxival és repülőgéppel, hiszen Hermione szülei nem értettek a mágiához. A reptéren körülbelül kétszáz biztonsági őr, tízezret megközelítő mágiával bíró közönség, a bolgár mágiaügyi-miniszter helyettesei és titkárjai, és a mágiaügyi minisztérium oszlopos tagjai várták őket Viktor Krum és családja társaságában. Ugyanis az országban élő varázslók életét Krum határozta meg: olyan ruhát viseltek, mint ő, akkor ébredtek, amikor ő szokott és akkor szakítottak a barátnőjükkel/barátjukkal, amikor éppen Viktor és az aktuális barátnője mentek szét. Furcsa szokás volt, de a varázslók egyenest imádták Krumot. A kocsmába járó boszorkányok kedvenc szavajárása a "rumot és Krumot" volt. Egyszóval mindenki odagyűlt, hiszen szájról szájra járt a pletyka, hogy valószínűleg a most érkező hölgyemény az új barátnő-választott. Ilyesmi- így magunk közt szólva- Krum fejében is megfogalmazódott. Hermione tehát kiszállt, és ragyogó mosollyal Krumhoz szaladt.

- Viktor! …szia!- hebegte Hermione örömmel.

- Hermioni! Üdvözöllni nálam téged! Úgy örülök, hogy te ide eljönni! Remélem, magadat jólérez itt, és sok időt maradni!- mondta Viktor.

Közben a Krum szülők ismerkedtek a Granger házaspárral.

- Ő anyám lenni, Violet Krum, ő apám Alexandro Krum lenni- mutatta be Viktor a szüleit.

Hermione is bemutatta az övéit, majd beszálltak a hatalmas limuzinba, amely Viktorékhoz vitte őket, más néven a Krum-villába. Ez pont a szomszédja volt annak a szállodának, ahol Hermione és családja lakosztályt foglaltatott. Először együtt elmentek ebédelni a közeli éterembe. A pincérek messziről felismerték Viktort, s földig hajlongtak előtte. Nekik hozták ki leghamarabb a finom ételt. Utána a tengerpartra mentek. A szülők beültek egy kávézóba, Hermione és Viktor meg kettesben sétált. A szél lágyan fújdogált, s kellemes meleg volt. Viktor egyszercsak Hermione felé fordult.

- Hermione, te tudni, hogy én téged szeret. Igazán régóta… nagyon.

- Viktor, te is tudod, hogy én is téged, de nem… nem lehet köztünk semmi. Én Harry mellett maradok. Ronnal vigyázunk rá, és segítünk neki. Ha veled maradnék, a gonosz nyerne, mert Harryt bátorítani, bíztatni kell. Nélkülünk elveszne, és nélküle sötét uralom lenne. Előtted nagyon fényes élet áll: kviddicsbajnok, nőcsábász, meg minden- sütötte le a szemét Hermione.

- Vagyis… nem. Én megértelek Hermione! Harry mellett biztosan jobb életed lesz, de ezt ne felejtsd el!- azzal megcsókolta őt. Tudta, hogy először, és sajnos utoljára. Hermione és a családja másnap inkább hazautazott. Természetesen Hermione kérésére. Viktor aznap este kisétált a partra Hermione képével. A csillagok ragyogtak, s Krum fájó szívvel bámulta a képet a stégen. Érezte, hogy most országok és tengereken kívül sokkal, de sokkal több választja el Hermionétól.

- Hermione nincs többé! Soha! De Harry Potter gondolni fog még erre!- szorította ökölbe kezét. Hirtelen egy széllökés kikapta a kezéből a képet. a Holdfényében még látszott, ahogyan repül, repül a tengeren, mígnem elveszett a sötét mélységben. Hermione meghalt Krum lelkében, de rájött, bosszút forralni nem lehet. Inkább visszament a szobájába, és kifényesítette a seprűjét…

                                                             ***Vége***

Írta Konkoly Barbara