Frics gyermekkora, a kulisszák - novella, de lehet, hogy folytatom-

- Argus! Gyere ide rögtön, ebadta kölyke!- kiabálta az ajtóból egy kissé terjedelmes, kontyos, barna hajú asszony. Egy igen nagy kastélynak tetsző ház volt mögötte látható. A nő nem tágított az ajtóból, hanem szakadatlanul kiabált. Piros pöttyös konyharuha volt rajta, ám alatta divatos vászon aranyozott szoknyát viselt. A nyakában nagy, gyöngyös nyakék függött. Hosszú körmein vörösen fénylő lakk csillogott a vakító napfényben. Emiatti hunyorgástól ment inkább vissza hangos fújtatás kíséretében a házba. Ekkor hirtelen egy barnára sült arcú, kissé rendetlen, barna hajú, barna szemű, pimaszul mosolygó fiú termett előtte. A fogai nem voltak teljesen szabályosak, ám a fiúnak még ez is jól állt. Igen vonzóan tudott mosolyogni. Az anyja mérgesen csak ennyit mondott:

- Hát, te meg hol voltál?

- Játszottam Cornelius-szal. Uncsi volt. Folyton azt hiszi, hogy ő a nagy minden, aztán tőlem kér mindig tanácsokat. Mi lesz ezzel nagy korában?- fintorgott az Argusnak nevezett fiú.

- Tudod, az ilyenek sokra viszik, kisfiam! Nem úgy, mint te, aki azzal rúgattad ki magad, hogy McGalagonynak Húsvétkor egy konzerv macskaeledelt adtál! És most! Mindenkinek azt kell mondanunk, hogy kvibli vagy! A családunk becsülete romokban hever!

- Jaj, anya, inkább kérek ebédet! ne idézd a múltat! Délután lesétálok Roxmortsba!

- Ha kitakarítottad a szobádat, akkor esetleg! Ezúttal melyik lánnyal? Ugye legalább valami jó múltú, gazdag boszorkánnyal?- kérdezte szemöldökét felrántva az anyja.

- Nem, anya, csak simán kimegyek. Veszek ezüstvarrású bőrdzsekit. Kell egy motor is…

- Majd, ha nagyobb leszel!  De most egyél! Gladys már elkészítette az ebédet! Ma sajttal töltött pulykamell van vajas krumplival.

Erre a fiú bement a hatalmas házba. Bent csillogó kristályedények, hatalmas dísztárgyak, hatalmas táblákon elismerések, arany keretes képek voltak. Sőt, egy Merlin díj, arany fokozat is függött a falon, melyet Michael Brian Frics kapott Minisztériumi munkákért. A földet süppedő szőnyeg borította. Frics először a szobájába szaladt a hallon át, ott volt az őrésze, ami nagyon eltért a többi szobától. Sötétkékre volt festve, üres padló volt, és a falakat a toplista-vezető Tewék együttesének poszterei díszítették. (Tewe: a zenekar 4 tagból állt, s a kezdőbetűi voltak. Thomas, Ewan, William, Edward.) Argus az íróasztalához ment, és megnyomta a varázsgépet, ez egy jósgép, amely, a leírása szerint megmutatja a jövőt, hogy kivel fog találkozni. A gömb forogni, pörögni kezdett, s hirtelen, csak egy másodperc erejéig egy hosszú, vörös, göndör hajú lány rajzolódott ki, majd a gép füstölgött, és csütörtököt mondott. Frics magában egy "nem rossz" kiáltást is hallatott, de aztán elszégyellte magát, s indult ebédelni. Antik, fából készült asztalon tornyosult előtte a sok finomság, amelyektől mindenkinek megjött az étvágya. Anyja ekkor egy kis szőrgombócot hozott be Frics elé.

- Nézd, milyen aranyos kismacskát hozott ajándékba Mrs. Norris, vagyis Mandy néni!

Ekkor megcsörrent a telefon. Frics anyja, akit mellesleg Martha Jane-nek hívtak, felvette a telefont. Habár a varázslók nem ismerik ezt a szerkezetet, a Frics házban volt, mert Marthának sok mugli barátnője volt, akikkel így is beszélgettek. Mikor letette, arca komor volt.

-         Argus, Mrs. Norris meghalt hirtelen. Nagyon sajnálatos.

-         Szegény. - Frics tényleg sajnálta- legyen a macska neve is Mrs. Norris!

-         Igen. Mandy tényleg megérdemli!- válaszolta anyja.

Így lett a cica neve Mrs. Norris, s Frics nagyon szerette őt. Habár a macska "pasi" volt, sértette a becsületét, ráadásul a neve emiatt furcsa, de így tisztelegtek Mrs. Mandy Norris halálának. Argus pedig elindult hamarosan Roxmorts faluba. Ott látta, hogy a Roxfortosok éppen itt vannak. Köszönt régi osztálytársainak, beszámolt barátainak, Briannek és Tomnak a napjairól, majd hirtelen megpillantott egy lányt. Vörös haja göndör volt, és hosszú. Látszott, hogy nincs még harmadéves, hanem valami jutalom miatt volt ott. Frics egy másodpercre megdöbbent, mert egész okés csajnak tűnt. Aztán nagyon ismerősnek tűnt, hiszen, mint kiderült, őt látta a gömbjében. Odament, és köszönt neki. A lányt Konkoly Barbarának hívták, és valóban másodéves, Mardekáros volt. Mivel olyan jól szerepelt sokszor az órákon, ezért jöhetett le. Sokat beszélgettek, s megkedvelték egymást, de egyik sem volt szerelmes a másikba, hanem máig is a legjobb barátok, habár azóta Argus Frics a Roxfortba visszatért oly sok év után, azonban varázsolni továbbra sem lehetett neki, ehelyett gondnok volt, s utálta a gyerekeket, mert ő akkoriban nem tartozhatott közéjük. Így tett szert egy nagyon jó barátra Argus Frics, aki Konkoly Barbara volt. De a történet itt még nem ér véget…

Írta: Konkoly Barbi (természetesen nem Frics jó barátja J )